A fémhegesztés fizikai lényege

A hegesztési folyamat során a munkadarab és a forraszanyag megolvadva olvadt területet képez, majd miután az olvadékmedence lehűl és megszilárdul, kapcsolatot hoz létre az anyagok között. A folyamat során általában nyomást alkalmaznak. A hegesztéshez számos energiaforrás létezik, beleértve a gázlángokat, az elektromos íveket, a lézereket, az elektronsugarat, a súrlódást és az ultrahanghullámokat. A 19. század vége előtt a kovácsok egyetlen hegesztési technikája több száz évig a fémkovácsolás volt. A legkorábbi modern hegesztési technikák a 19. század végén jelentek meg, először az ívhegesztés és az oxigéngázos hegesztés, majd később az ellenálláshegesztés. A 20. század elején, az I. és II. világháború kitörésével nagy kereslet mutatkozott a haditechnikai eszközök olcsó és megbízható csatlakozási módjaira, ami elősegítette a hegesztési technológia fejlődését. Napjainkban, a hegesztőrobotok ipari alkalmazásokban való széles körű elterjedésével, a kutatók még mindig elmélyülnek a hegesztés lényegében, és folyamatosan új hegesztési módszereket fejlesztenek ki a hegesztés minőségének további javítása érdekében.

Fizikai esszencia:
A hegesztés olyan folyamat, amelyben két vagy több azonos vagy különböző típusú anyagot atomi vagy molekuláris kötéssel és diffúzióval kapcsolnak össze.
Az atomok és molekulák közötti kötődést és diffúziót elősegítő módszer a melegítés vagy a nyomás alá helyezés, vagy a melegítés és a nyomás alá helyezés egyszerre.